11. Ira D. Sankey - metkapolna

A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI TESTVÉRKÖZÖSSÉG

NYÍREGYHÁZI KÖRZETÉNEK, ÉS AZ "ATYÁM HÁZA"
" Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz."
Zsid 13,8
Üdvözöljük gyülekezetünk honlapján!
IDŐSKORÚAK GONDOZÓHÁZÁNAK HONLAPJA

TESTVÉRKÖZÖSSÉG

A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIUMI

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Élet és Világosság > Visszatekintés az Élet és Világosság múltjába > Isten Szántóvetői

ISTEN SZÁNTÓVETŐI

(11.)
Ira D. Sankey
 
Az éneklő család
2Tim 3,15-ben azt olvassuk:„...hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat...” Ira David Sankey is járatos volt a Szentírásban gyermekségétől fogva; szüleitől tanult, akik a Biblia mellett nagyon szerették a lelki énekeket is.
Isten Igéjével korán megismerkedett. Hideg téli estéken a szülők kilenc gyermekükkel körülülték a kandallót, és ismert, régi lelki énekeket énekeltek. David különösen élvezte ezeket. Nyolcéves korára sokat megtanult közülük, és lelkesen fújta a többiekkel.
Tizenhét éves volt, amikor apja egy bank elnöke lett. David magasabb iskolákba járt, jó kiképzést kapott, sokkal jobbat, mint a korabeli fiúk legtöbbje.
A főiskolára kerülése előtt fogadta el Jézus Krisztust személyes Megváltójának. Buzgón kivette a részét minden gyülekezeti munkából. Énekkart vezetett, szólót énekelt, és volt egy vasárnapi iskolai csoportja is. Minden alkalomra gondosan felkészült, hogy valamennyi felmerülő kérdést helyesen megválaszolhasson.
 
Első lépés az énekes szolgálathoz
Húszéves volt Ira D.Sankey, amikor a hadsereghez került. Folytatta ott is az istentiszteleteken való éneklést, és sokat segített a tábori lelkésznek. Esténként gyakran körülülték katonatársai, és hallgatták az énekét.
1863-ban megnősült, az egyházi kórus egyik tagját vette feleségül. Isten három nagyszerű fiúval ajándékozta meg őket.
Sankey az amerikai YMCA (Keresztyén Fiatalemberek Egyesületet) munkájában is részt vett. Sokféle egyházban, gyülekezetben, üléseken és konferenciákon énekelt. Műsorában csak evangéliumi énekek szerepeltek, és szolgálatáért soha nem fogadott el pénzt.
Egyszer jelen volt az indianapolisi YMCA egyik összejövetelén. Megtudta, hogy valamelyik imaórán Moody fog szolgálni, s ezért ment oda. Azon az alkalmon énekelte Sankey a jól ismert éneket: „Egy forrás van, melyből fakad bűntörlő, drága vér...” Istentisztelet után Moody odament hozzá, és megkérdezte, mi a foglalkozása. Sankey megmondta, hogy állami szolgálatot végez. Mire Moody azt felelte: „Fel kell adnia ezt a hivatást. Nyolc éve keresek egy ilyen embert, mint ön.”

Közös munka Moodyval
Ira D. Sankey először nem volt egészen biztos afelől, hogy valóban fel kell-e adnia munkáját. Akkor Moody megkérdezte, találkozzék vele megadott időben egy bizonyos utcasarkon. Mikor Sankey megérkezett, Moody elébe rakott egy ládát, s felszólította, hogy álljon rá és énekeljen. Sankey engedelmeskedett, és hamarosan egész tömeg sereglett köréjük. Moody prédikálni kezdett, az emberek meg egyre jöttek, jöttek. Már belátni sem lehetett őket, úgyhogy Moody kijelentette: vonuljanak az operába, ott folytatják az összejövetelt. Néhány percen belül megtelt az épület. Sankey ezek után mégis döntött, hogy feladja állami hivatalát, és együtt munkálkodik Moodyval evangelizáló útjain.
A két férfi chicagói tartózkodása alatt betegeket látogatott, délben imaórát, este pedig tömeg-istentiszteletet tartott.
1871. október 8-án, vasárnap este éppen egy nagy összejövetelen voltak, amikor tűzoltókocsik hangjára lettek figyelmesek. Kiütött a nevezetes chicagói tűzvész, ami sok házat porig égetett. Az összejövetelt azonnal megszakították, az emberek közül egyesek hazarohantak, mások a szabadba, hogy az emésztő lángok elől meneküljenek.
Moody és Sankey elszakadtak egymástól. Sankey az egész éjszakát egy csónakban töltötte a Michigan-tavon. Onnan volt kénytelen végignézni a nagy város pusztulását. Két hónap telt el, mire a két barát ismét egymásra talált. Újra megkezdték a chicagói összejöveteleket. Csakhogy most semmi biztos szállás nem állt rendelkezésükre. A kápolna egyik sarkában aludtak, ahova a kíméletlen téli szél sokszor a havat is befújta.
Sankeynek egy zenész barátja teljes idejű alkalmazást kínált igen magas fizetéssel, ha kész elkísérni őt körútjain és koncertjein énekelni. Csalogató ajánlat volt ez Sankey számára. Dávid, aki mint hívő keresztyén magát teljesen az Úrnak adta, mégsem fogadta el az állást. Élete Istené volt, ezért úgy döntött, hogy Moodyval marad, és énekével hirdeti az evangéliumot.
A két ember természete igen különbözött egymástól, Isten mégis felhasználta szolgálatukat. Moody prédikációi sokszor felrázták, megriasztották a hallgatóságot, Sankey énekei gyógyítgatták, megvigasztalták.
Európába is eljutottak, s az emberek itt is tömegesen jöttek és tértek meg szolgálataik nyomán. Alig fejezték be az egyik evangélizációt, már a következőre hívták őket. Így utazott Isten két áldott embere országról országra. Az egyik prédikált, a másik énekelt. Sokszor pihenésre sem jutott idejük, de az első helyet mindig Istennek adták, ezért kitartottak. Egyetlen céljuk volt, hogy embereket Jézushoz vezessenek.
Előfordult, hogy Sankey éneke alatt a tömeg sírni kezdett. Máskor hála, öröm ragadta magával őket. Az áldás azonban soha nem maradt el. Valaki, aki egy este Sankeyt énekelni hallotta, így nyilatkozott: „Ez volt a legmeggyőzőbb prédikáció, amit valaha hallottam.”
Ira D. Sankey, a bariton hangú énekes prédikátor, aki csengő, tiszta hangjával olyan hűségesen szolgálta Isten országa ügyét, 1908. augusztus 13-én hazatért Urához.
               
                                     
Testvérközösség Értesítő * 1991. decemberi számából

* az Élet és Világosság elődlapja

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz